Gyermekként elkerültem egy unoka nagypapához aki a szülővárosom szélén lakott. Nagyon irigykedtem a rokonokra, hogy láttam méhkaptárjaik vannak ehetnek mézes kenyeret, különböző gyümölcsök voltak, amelyek közül különösen az egres, ami nagyon ízlett.
Felnőttként bekerültem egy olyan családba ahol méhek voltak, különböző gyümölcsök, köztük a kedvencem az egres,amit itt büszkének hívtak. A további életünket meghatározta a méhekkel való együtt élés, mivel elhatároztuk a párommal, hogy méhészkedünk, ezzel szeretnénk a munka mellett foglalkozni. Az első kaptárak megvétele komoly családi konfliktussal végződött a 70-es években nem volt megengedhető az ilyen fajta költekezés.A méhekkel való foglalatosság az elmúlt 50 évben az életünk részévé vált.
Nem volt könnyű dolgunk! A hozzá nem értés a méhek tanulmányozása, a sok nem tudás mind mind stresszet okozott. A szándék, hogy méhészkedni szeretnénk komoly megterhelés volt mind időben mind anyagilag. Az első idők a családok megismerése , betekintés a méhek életébe az mind új, számunkra ismeretlen terület volt. Szükséges volt a folyóiratok, könyvek tanulmányozására , hogy a hiányt pótoljuk.Felkerestünk idősebb falunkban lakó méhészeket akiktől segítséget kértünk. Természetesen ők mint egy titkos receptet nem árulták el, az általuk tapasztaltakat , egyértelmű volt a válasz majd megtanuljátok a saját bőrötökön.
Már az első évben vándorolni mentünk ! Ez a vándorlás azt jelenti a laikusok számára, hogy a méheket felpakoljuk, bérelt teherautóra és letelepedünk valahol egy akác erdőben .Ezeket a helyeket tábla segítségével lefoglaljuk majd éjszaka oda lerakjuk. Ez az első vándorlás, sőt még két, három esetben is másokkal szövetkezve történt, mivel a méhállományunk még kevés, a fuvardíj viszont nagyon magas volt.Ezek az első évek voltak a tanuló idők. Még talán a szórakozás is belefért ! Hiszen olyan fiatalok voltunk! Az ott eltöltött a közös napokban ami majdnem három hetet tett ki, sokat megtanultunk a több éves tapasztalattal méhészkedőktől.
Ezek a utak jó leckék voltak mert , a kaptárjaink utolsónak lettek kipergetve ,mert sokat kellett pakolnunk elvégre mi fiatal erős emberek vagyunk. Nehéz fizikai munka a 80-90 kg kaptár emelgetése. Már nem vándorolunk de ezek a vissza emlékezések arra késztettek hogy elmeséljem nektek akik már belekezdtek vagy akarnak méhészkedni, hogy milyen az mikor, minden a méhek körül forog.
és ha kérdéseitek lennének szívesen válaszolnánk.!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: